Igazából már hétfőn kikaptuk, de valahogy csak most van erőm és főként időm írni a félévi bizonyítványomról.
Hát, azt kell mondanom, akármennyit is güzültem, nem lettem kitűnő. Lett két négyesem: matekból (ezt akkor sem érzem jogosnak!) és társadalom ismeretből. Viszont kaptam 6 dicséretet: magyarból, angolból, kémiából (fakt), bioszból (fakt+alap óra), énekből és rajzból. És tényleg össze fog omlani az univerzum, mivel tesiből minden győzködés nélkül kaptam ötöst (szertornával, természetesen, egyébként pont négyesre álltam), míg ahogy mondtam, a matek négyes.
Időközben pedig elvesztettem szinte minden érdeklődésemet a két nyelv iránt, amivel nem csak hobbi szinten kéne foglalkoznom. A németet sose szerettem, nem is sikerült megszeretnem és előreláthatólag nem is fogom soha annyira, hogy megtanuljam. Az angol meg hát... Túl sok munka, szinte semmi sikerélmény, sőt. Nem igazán hiszem, hogy sikerült fejlődnöm az elmúlt pár hónap alatt pedig kellett volna és kellene még. De múltkor már egyszerűen forgott a gyomrom, mikor megint egy rohadt hivatalos levelet kellett fogalmaznom, amilyenből már írtam hatszázat. Mostanában már egyszerűen semmi nincs, ami miatt azt mondhatnám, hogy szeretem az angolt. Ahhoz túl sok az egész, hogy ez megmaradjon sikerélmény nélkül. Pedig kellene felsőfokút tennem belőle. Nem azért, jó lenne nekem a középfokú is, csakhogy felvételinél nekünk már kevesebb pontot fognak adni rá, mint idén. Csak nem tudom, hogy a készülést nyáron kívül mikor tudom megvalósítani, ugyanis enélkül sem jut időm mindenre, amit szeretnék és kéne csinálni. Egyébként meg eddig tévhitben éltem a várható pontjaimat illetően, miután rendesen kiszámoltam nem is állok annyira rosszul.
Holnap megyünk egyébként Budapestre, erre a Educatio 2010-re vagy mire. Őszintén szólva engem nem nagyon izgat a téma, nem hinném, hogy a hatására sorban kapkodnak majd az emberek a fejükhöz, hogy "Közgazdász akarok lenni! Geológus akarok lenni! Ipari termék- és formatervező mérnök akarok lenni!". Igazából talán az többieket is az egy napos lógás, a Westend és a McDonald's érdekli inkább. Engem mondjuk a múzeum is érdekelne, ahova csak azért megyünk, hogy "bliccelhessünk" a vonaton, de valószínűleg azt csak "bemegyünk pisilni" címke alatt fogom látni.
Néhány osztálytársam pedig, akiket jobb napokon barátaimnak hívok (ami azért nem egy egyszerű dolog nálam), igazán kezdenek az agyamra menni. Bár nem is ez a legjobb kifejezés rá, inkább kimondottan fel tudnak idegesíteni időnként és néha már a hócipőm tele van velük. Van valaki, akit egyrészt nem értek, másrészt nagyon mélyen tud ingerelni. Holnap ugye megyünk erre a kiállításra, de ő nem jön (ne kérdezd miért, én sem tudom). És akkor odajön reggel, hogy az "orvosis dolgokat majd jegyzeteljem". "Was? Quoi? What the fuck?!" kérdeztem magamban. Egyrészt mi az, hogy jegyzeteljem? Másrészt mi az, hogy az orvosis dolgokat? Megdöbbenésem lényegét majd a most következő epizód után fejtem ki. Délután, musical, megint nem csinálunk semmit. És ő mondja, hogy majd kitalálja a színpadképet. Jó, tegye azt. És jelentkezett tévés-tanfolyamra. Jó, tegye azt. És (idézet következik, bár nem pontos) "pedig orvosira készül, vagy média szakra". Itt éreztem, hogy pördült egy pár száz fokot az agyam és még pörgött egy ideig. Nem azért, mindenkinek szíve joga, hogy eldöntse, mi akar lenni. De ő nekem azt mondta, hogy nővér szeretne lenni, mert az orvosihoz kémiából is kéne érettségiznie. És biosz fakton is, nagyon sok mindent rólam másol, volt olyan, hogy nem is hagyott gondolkodni, rögtön be kellett volna írnom a választ, hogy lemásolhassa. De nem is ez esett benne igazán rosszul, hanem az, hogy ez nekem olyan, mintha az én álmaimat akarná ellopni, ami tényleg nagyon rossz tud lenni. Nem félek én attól, hogy ő orvosira fog jelentkezni (félreértés ne essék, egyáltalán nem buta, nem azért), csak azért mégis olyan, mintha engem másolna ebben is, nem csak órán. De egyébként nem tudom miért mond most hirtelen ilyeneket, musical-en talán az elsősöknek akart imponálni, reggel meg nem úgy értette, ahogy én felfogtam. Csak délután úgy a szemébe tudtam volna vágni, hogy: "Nem, édesem, én készülök orvosira." Egyébként meg múltkor ő fogalmazott valahogy úgy, hogy "majd ha megyek egyetemre Debrecenbe, és ha R.-t (én) is felveszik". Tudom, szemét vagyok, valahol csak a barátom, bár tegyük hozzá, a barátságnak is van egy könnyen átforduló szintje.
De a lényeg a jövőre nézve: ha belegebedek is kijavítom a négyeseket, ha belegebedek is megcsinálom, amit kitűztem magamnak, és végül ha belegebednek is, néhányan, nem tudom még hogyan, de le fognak szokni a "használatomról", ha már így esett.

2