Úgy gondoltam, hogy ezt a Szenvedő Ötperc kategóriát csak kihasználom, nem mintha nem vinnyognék így is állandóan. (Igen, ez a módszer sem vált be igazán, miért?) De most a lelki vergődés helyett inkább pár epizód következik fizikai leépülésemről.
Kezdjük ott, hogy a bal oldalam silányabb, mint a jobb, tulajdonképpen tetőtől talpig. Összesen egy olyan "testi problémám" van, ami jobb oldalt jelentkezett. (A kilátszó bordáim most kimaradnak a sorból, de az meg ráadásul kétoldali probléma.)
Kezdjük a fülemmel. Azon túl, hogy enyhén süketnek tűnök, mert gyakran visszakérdezek (mondjuk általában csak ellenőrzöm, hogy jól hallottam-e, de ezt reflexből), rendszeresen fáj a bal fülem. Nem szereti, ha hajat mosok. Nem szereti, ha kitisztítom. Nem szereti az időváltozást. Még azt sem bírja, ha rágondolok. Múlthét hétfőn speciel 8-tól 12-ig fetrengtem a padon, mert előző nap ki akartam takarítani hajmosás után a fülemből a vizet, hogy ne fájjon. Mondanom se kell, ez így egy szörnyű kombó volt. Se melegítés, se fájdalomcsillapító nem segített a dolgon.
Most egy baloldali problémát átugrok, pedig ez az egyetlen orvosilag is diagnosztizált, így valóban más által is létezőnek tekintett. Így is hipochonder-kedek rajta eleget mostanában. Mondjuk igazán remélem, hogy tényleg csak beképzelek dolgokat.
Így térjünk rá a bal lábamra. Minimum egy éve fáj rendszeresen a combom, illetve ha úgy van kedve a fenekemtől a lábszáramig az egész. De nagyon. És nem tudom, hogy mitől. Orvosnak is mondtam már, annyit mondott rá, hogy gyulladás volt a szervezetemben (meg voltam fázva mielőtt kezdődött) és majd elmúlik. Hát, nem így lett. Ezt is kenegethetem bármivel, nem használ neki semmi, ráadásul semmi rendszer nincs abban, hogy mikor fáj. Ha eszébe jut. Mikor ülök. Mikor állok. Mikor fekszem. Mikor sétálok. Nincs olyan testhelyzet, amiben nem akkor fáj, amikor akar. És még nem is egy ilyen tompa fájdalom, hanem az a kifejezetten idegesítő fajta, hogy nem tudsz mással foglalkozni. Nem tudom mi lesz vele, most már másik orvoshoz járok, lehet, hogy majd mondom neki, ha egyszer mennem kell.
Leértünk a bal talpamhoz, ami nem fáj. Csak begörcsöl. Mondjuk most már jobban tűröm, mint mikor elkezdődött. Ez nem olyan gyakori, csak akkor csinálja, ha valami komolyabb szükségem lenne rá. Mert ez is ilyen segítőkész. Szedek rá időnként kalciumot, de nem sok haszna van.
Most, hogy leértünk baloldalon, rátérhetünk a jobb lábamra. Ez kivételesen nem fáj. Csak az izom nem akar nyúlni, ami nem lenne gond, ha nem akarnék vele spárgázni. Régen tudtam is, csak egyszer fogta magát és nem nyúlik tovább azóta. Semennyit. Olyan, mintha egy helyen megkötött volna. Szóval, nem úgy konkrétan az egész, csak egy része sztrájkol. Feszegetni meg nem feszegetem, mert nincs kedvem egy izomszakadáshoz.
Aki most ezt képes volt végigolvasni, annak őszintén gratulálok. Tudom, nem túl érdekes a nyafogásom. Egyébként nem tud valaki valami hatásosat ezekre? Igazán megköszönném. És most megyek és rászólok a lábamra, hogy attól, hogy emlegettem, még nem kell válaszolnia.

Még nincs hozzászólás